Ünnepi szentmise és körmenet
Az Oltáriszentség ünnepe alkalmából a csendes szemlélés fontosságára hívta fel a figyelmet Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök, a szatmárnémeti Székesegyházban megtartott szentmisén.
Nem fértek be a hívek a szatmárnémeti Székesegyházba június 7-én, Úrnapján, az este hét órától bemutatott ünnepi szentmisén. Többen a kapun kívül álltak, úgy hallgatták, amint Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök, a bevonulást követően, a velünk maradt Krisztusról való tanúságtétel fontosságáról szólt: „Úrnapja, az Oltáriszentség ünnepe gyűjtött össze bennünket, azért, hogy hitet tegyünk a köztünk élő, velünk maradt Jézus Krisztusról. Egyházmegyénk a Misszió Évét ünnepli, és ez a misszió első sorban életünk tanúságtétele, amivel megmutatjuk a világnak a szeretetet amellyel Jézus köztünk maradt, teljesítve ígéretét: 'Veletek vagyok minden nap a világ végéig' (Mt 28,20)".
Szentbeszédében, Schönberger Jenő püspök szerető szemlélésre szólított: „Az Oltáriszentségben velünk maradt Krisztus egy titok, amit emberi értelemmel csak megközelíteni lehet, elérni soha. De a mai napnak, és életünk minden napjának a programja lehetne a következő négy szó: szerető szemlélése egy titoknak. Ez az, amit mi tehetünk, hagyva, hogy a lelkünk megfürödjön benne. A hitünk gyenge, a reményünk mindig evilági, a szeretetünk pedig földhöz tapadt. Ez az igazi krízis, a keresztény ember feladata pedig, hogy ennek ellenére tudjon kitartani Krisztus mellett. Legyen hitünk elfogadni, amit Jézus elénk tárt, amit tanított. Legyen reményünk, miszerint Isten országa már most, itt elkezdődött köztünk, és ennek jele az Oltáriszentség."
A Püspök atya kiemelte, több időt kellene szánjunk a csendes szemlélésre: „Mi szükséges ahhoz, hogy eleget tudjunk tenni a hit, remény és szeretet hármasának? Csupán csak annyi, hogy időt szánjunk a mindennapi elcsendesedésre Jézus jelenlétében. Járuljunk elé, és engedjük, hogy betöltsön minket. Befogadó figyelemmel, csak Rá hallgassunk. Ne tegyünk közben semmit. Ha valakit szeretünk, akkor tudunk rá időt fordítani. Ne feledjük, hogy ebben a szeretetben Jézus tette meg az első lépést, az utolsó vacsorán."
Az áldozást követően sor került a szokásos úrnapi körmenetre, amellyel, a keresztény hagyomány szerint, az Oltáriszentséget az utcákon, tereken hordozva megszentelik azokat, felmutatva Krisztust, mint erősségünket, békénket és reményünket a világnak. Az Oltáriszentséget kísérő menet Szatmárnémeti régi központjában, a park körül vonult énekelve. A négy ponton felállított, szabadtéri oltároknál álltak csak meg, ahol evangéliumi részek hangzottak el, majd visszaérve a Székesegyház kapujához, a Te Deum eléneklése és a Mindenszentek Litániájának elmondása után vitték vissza a Szentségi Krisztust a főoltárra.
Az úrnapi szentmise és a körmenet, különleges hangulatával mindig magával ragadja a Székesegyházba ellátogató híveket. De elvarázsolja a várost is, amely a mindenfajta, hangos tömegrendezvények után rövid időre elcsendesedik, forgalmában lelassul, és egy kicsit Krisztusra figyel: az épületek erkélyeiről, az utcákon felállított teraszokról, vagy épp út közben a járdákról.
